Màsodik moszkvai napunkat egy kiadós bevàsàrlàssal kezdtük egy közeli szupermarketben. A kínàlat tökéletes, az àrak szinte olyanok, mint otthon. Külön jó pont, hogy a bagettek csomagolva vannak, tehàt akàrhànyan fogdostàk össze, letéped a celofànt és annyi. A konyhàt màra teljesen belaktuk, a pult megtelt gyümölcsökkel, én pedig egy pàr répàt is bedobtam a csomagba. A banàn sajna megfagyott màr pàrszor, mielőtt kikerült a bolt polcàra, dehàt ez otthon is simàn előfordul. A szalàmik és a sajtok viszont kifogàstalanok voltak.

A késői kelés miatt a reggelink kicsit megcsúszott, majd egy kiadós teàzàs utàn ismét bevetettük magunkat a vàrosba - fényképezővel felszerelkezve. Innentől annyira felgyorsultak az események és annyi inger ért bennünket, hogy alig győztük feldolgozni. Kora délutàn futottunk össze Olga Prass-sszal, aki nemcsak idegenvezetőnk volt, hanem fotózott is nekünk / minket. Először a Vörös téren màszkàltunk egy nagyot, a hatalmas épületeket le sem tudtam normàlisan fotózni az öreg gépemmel.

Àronék hajnal 3-ra jöttek értem, majd siettünk Lajosmizsére, ahol felvettük Bélát és iràny a repülőtér. A becsekkolàs sima ügy volt, így maradt időnk kicsit haldokolni is a fàradtsàgtól az aulàban. Aztàn nagy nehezen csak elindultunk Oroszorszàg felé, és rögtön az első percekben kiderült, hogy megèrte ennyit vàrni. Amikor a gép kigördült a kifutópàlyàra, még sötét volt, a felhők fölé érve azonban egyik pillanatról a màsikra kivilàgosodott. Elképesztően érdekes élmény volt!

Moszvàban nem volt egyszerű mutavàny kijutni a repülőtérről. Az egy dolog, hogy a gépből csak nagy sokàra engedtek kiszàllni, illetve a reptéri busz is több tiszteletkör utàn rakott csak le minket, de utàna még be kellett àllnunk passport controll-ra. Aztàn volt egy kis para is, Béla hegedűjét a vámos nem akarta beengedni az orszàgba, és közvetítő nyelv híjàn nem volt egyszerű az egyezkedès. Aztàn minden jóra fordult, befutott az egyik moszkvai szervező, Kolja is, és az ő kocsijàval megindultunk a vàros szívébe. Útközben jókat beszélgettünk a vàros meghatàrozhatatlan demogràfiai helyzetéről, a 6(!) körgyűrűről, a havi szinten épülő metróàllomàsokról, és a híresen őrült sofőrökről, akik okosba intèznek jogsit maguknak. Az út nagyon érdekes volt, làttuk a külvàros lakótömbjeit és a belvàros forgatagàt egyarànt. Aztàn megérkeztünk a szàllàsunkra, a Magyar Intézet székhelyén talàlható vendéghàzba.

Hétfő hajnal 3-kor indulunk. Addig adtam időt a testemnek, hogy rendbe jöjjön a torokgyulladásból, rekedtségből, levertségből. Semmi sem hiányzott jobban most az indulás előtt, mint egy olyan éjszaka, amikor minden nyelés olyan, mintha valaki partvisnyéllel próbálna a torkodon egy marék bogáncsot lenyomni. Tegnap este elmentem az ügyeletre, hogy ne legyek kiszolgáltatva az orosz eü rendszer viszontagságainak. A sors valószínűleg akklimatizációs okokból rendelte úgy, hogy valószínűleg hazánk legszovjetebb, legkiégettebb és legelhanyagoltabb doktornőjéhez kerültem. Az természetesen alap, hogy köszönést nem fogad, hellyel nem kínál, de azért az minden várakozáson túlment, hogy a spatulát, amivel a gennyes torkomat piszkálta, símán visszadobta a többi közé. Bár az is lehet, hogy környezettudatosan él és emiatt használja még egy párszor ugyanazt az eszközt. Mindenesetre meghatározó élmény volt.

Szóval ma még ágynyugalom délutánig. Utána összepakolás. Hajnal 3-kor indulunk Kecskemétről, a gép 6-kor indul Moszkvába. A moszkvai Magyar Intézet nagyon kedves volt, ugyanis használhatjuk a vendégházukat. Íme a tervezett program:

• Nov. 24 - Szilágyi Áron workshop, Centr O, Moszkva
• Nov. 25 - Mansanas koncert, Centr O, Moszkva
• Nov. 26 - Madjayar koncert, DOM, Moszkva
• Nov. 27 - Indulás Yakutskba
• Nov. 28 - Madjayar koncert, Yakutsk
• Nov. 29 - Madjayar koncert, Pokrovsk
• Nov. 30 - Madjayar koncert,  Maas-birkózás bajnokság, Yakutsk
• Nov. 30 - Madjayar koncert,  Khomus Day Gala, Opera House, Yakutsk
• Dec 2 - Utazás Vilyuyskba
• Dec 3 - Madjayar koncert,  Vilyuysk
• Dec 4 - Madjayar koncert, Sakha Teatre, Yakutsk
• Dec 5 - Madjayar koncert, Yakutsk
• Dec 6 - Madjayar koncert, Moszkva
• Dec 7 - Indulás Budapestre

Remélem, hogy naponta sikerül jelentkeznünk, olvassátok.

Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy akármilyen messze vet is a sors, annyi dolgot fogok magammal vinni, amit a repülőre fel lehet vinni kézipoggyászként. Nem azért játszok az egyik legkisebb hangszeren, hogy hatalmas táskákat kelljen cipelnem. Így ami nem fér bele egy kicsi gurulós bőröndbe, arra nincs is igazán szükség, még akkor sem, ha az ember télen utazik a Hold túloldalára és a kilövőállás az Antarktiszon van. Elképzelésemet, amihez kb. 5 évig tartani tudtam magam most úgy fest, hogy fel kell adni. Na nem azért, mert sok szép csinos ruhát kell magammal vinnem, hanem inkább amiatt, mert egy olyan helyre utazunk, ahol az ajándékozásnak mélyen gyökerező hagyományai vannak és a mai napig elengedhetetlen akkor, ha az ember vendégségbe megy. Így természetesen az egy egységnyi saját cucc mellé jön néhány rúd szalámi, egy-két üveg tokaji, Kecskemét-címeres porcelán tányér, birka nyakára pici kolomp, azaz pergő, magyaros-kecskemétes-dorombos pólók (ezek mind hangsúlyozott igényként merültek fel), ezen kívül képeslapok, hűtőmágnesek és egyéb mütymürüttyök.

Ezt a bejegyzést elsősorban azoknak ajánlom, akik tudnak oroszul és jó a szemük, így könnyen elboldogulnak a picinyke cirill betűk világában. Na jó, angolul is itt van a fordítás. Magyarul talán egyszer majd itt lesz, de egyáltalán nem biztos. A google translator egészen tűrhetően elboldogul a szöveggel, ha kell.

So, this is an article about our band, Madjayar in the biggest Yakut journal magazin, Zhurfix. The English version is much richer, more extended then the Russian. The text had to compressed to needs of the magazin. The interview is made by Elena Shishigina.

(Zhurfix) So Aron, as far as we know, u have n instrument just like Khomus which is called doromb in Hungary but it is not as popular. So how did u "meet" the jews harp?

(Áron Szilágyi) In Hungary the "Doromb" as our traditional instrument. I wouldn't say that is not popular, may not as much as khomus in Yakutia, but people are getting to know it more and more. In our country we have many different traditional instruments and a very rich musical tradition. Jew's harp is a small part of this big tradition. My father, Zoltán Szilágyi started to make Jew's harps in the late 70's and since then he has become one of the most known Western makers in the world, so I was born into it. I was 3 when I learned how to play it and since I was 18 I have been traveling around the world giving workshops and concerts either solo or with my bands.

2014. augusztus elején rendezték meg a németországi Taucha városában a 8. Nemzetközi Dorombfesztivált és Konferenciát, amire egy 25 fős jakutföldi küldöttség érkezett. A delegációban voltak politikai vezetők, kulturális intézmények vezetői, kiváló gyermek dorombkórus, világhírű szóló játékosok, dorombkészítő mesterek. Gondoskodtak arról, hogy hazájukat ebben a számukra kiemelten fontos témában a legszínvonalasabb és legváltozatosabb összetételű társaság képviselje. Ez a delegáció látogatott Kecskemétre augusztus 11-én, hogy meglátogassák édesapámat, Szilágyi Zoltán dorombkészítő mestert. Tauchában nagyon sűrű volt a program és mivel annak szervezésében is részt vettem, nem volt idő arra, hogy szibériai partnereimmel komolyabban beszéljünk a november 30-i jakutszki utazás körülményeiről. 

Egyértelmű volt az a szándékom, hogy nem egyedül szeretnék menni Jakútiába, hanem meg akarom mutatni a doromb szerepét moldvai csángó népzenében, valamint át szeretném adni azt az élményt, amit az élő népzene és néptánc jelent. Miként reagálnak Észak-Kelet Szibériában a magyar népzenére? Meg tudjuk-e őket mozgatni egy moldvai táncházzal? Tudunk-e esetleg közös zenei produkciót létrehozni? Ezek a kérdések mind-mind foglalkoztattak.