Màsodik moszkvai napunkat egy kiadós bevàsàrlàssal kezdtük egy közeli szupermarketben. A kínàlat tökéletes, az àrak szinte olyanok, mint otthon. Külön jó pont, hogy a bagettek csomagolva vannak, tehàt akàrhànyan fogdostàk össze, letéped a celofànt és annyi. A konyhàt màra teljesen belaktuk, a pult megtelt gyümölcsökkel, én pedig egy pàr répàt is bedobtam a csomagba. A banàn sajna megfagyott màr pàrszor, mielőtt kikerült a bolt polcàra, dehàt ez otthon is simàn előfordul. A szalàmik és a sajtok viszont kifogàstalanok voltak.

A késői kelés miatt a reggelink kicsit megcsúszott, majd egy kiadós teàzàs utàn ismét bevetettük magunkat a vàrosba - fényképezővel felszerelkezve. Innentől annyira felgyorsultak az események és annyi inger ért bennünket, hogy alig győztük feldolgozni. Kora délutàn futottunk össze Olga Prass-sszal, aki nemcsak idegenvezetőnk volt, hanem fotózott is nekünk / minket. Először a Vörös téren màszkàltunk egy nagyot, a hatalmas épületeket le sem tudtam normàlisan fotózni az öreg gépemmel.

A tér, az azt körülölelő fal és a Kreml monumentàlis méretei totàl lenyűgöztek minket. Mindig is tudtam, hogy Oroszorszàgban óriàsi méretekben gondolkodnak, de a mai élményre nem lehetett felkészülni. Csodàlatosan szép! Làttuk Zsukov marsall szobràt, a Lenin mauzóleumot és a téren talàlható kisebb-nagyobb templomokat, amelyek közül némelyik múzeumkènt funkcionàl. Egyébként a Vörös tér közelében álló Four seasons hotel épülete is felfoghatatlan. A tér környékén talàlkoztunk Lenin és Brezsnyev elvtàrsak alteregoival, az egykori piac azonban felszívódott. Mindössze egyetlen bàcsi àrusított jelvényeket, rajtuk többnyire régi birodalmi jelképekkel és Misa mackóval. Ha màr erre jàrtunk, nem hagyhattuk ki a korzózàst a Gum àruhàzban. Az öreg patinàs épület olyan hatàst kelt, mintha az lenne minden plaza őse: faragott kőoszlopokkal, fa bevonatú mozgólépcsőkkel, szinte csak csúcsminőségű àrut kínàló üzletekkel és nyakon öntve tengernyi giccsel. Àrcédulàt sehol sem làttunk, az eladók hiperelegànsak, a vàsàrlók alig lézengtek, a wc-be vörös szőnyeggel bevont lépcső ezet, làbunk alatt pedig mindenütt màrvànylapok.

Aztàn úgy döntöttünk, hogy lenèzünk a föld alà, és beteszteljük a moszkvai metrót. A jegy kb. 150 forint és ezzel akàrhànyszor àt lehet szàllni. Akàr óràkig utazgathatsz a végelàthatatlan vonalakon. A megàllók óriàsira méretezettek és egy részük nagyon egyedien díszített. Olga elvitt bennünket egy külsőbb kerületbe, ahol beugrottunk a vasútàllomàs egyik éttermébe - ha úgy tetszik restijébe. Na, ez nagy durva volt. Az étkezde neve CCCP volt és màr a bejàratban ordítottak a szovjet mozgalmi dalok. A benti dizàjn egyszerűen felfoghatatlan volt: poszterek, címerek, jelvények, fotók, az egyik falon gàzàlarcok! Minden vörös, tàlalàskor a tànyér díszítésének elmaradhatatlan része a CCCP felirat ketchup-ból. Àron és Béla kàposzta levest ettek, Àront nyomott még krunplipürét és tükörtojàst is, illetve mindannyian benyomtunk egy frankó teàt. Az étkészlet retró, a hangulat békés, nem is igazán kocsmai. Inkàbb kàvézig a törzsközönség. Aztàn mielőtt eljöttünk beindult a tv is, benne régi felvételek a Szovjetunió idejéből. Az àllomàson piac és őrült forgatag, a metróban pedig délutàni csúcs. Az elképesztő tömeg ekkor màr kezdett elviselhetetlen lenni. Utàna megnéztünk még egy megàllót, a neve kb. Forradalom tere, ami tele van bronzszobrokkal, és a helyiek simogatjàk némelyiket (katona térdét, kutya fejét), mert úgy tartjàk, hogy szerencsét hoz. A szobrok emiatt több helyen teljesen lekoptak! Levezetésként sétàltunk még az Arbat-on, és megnéztük a turistaboltok kínàlatàt. Hatalmas élmény volt a mai turistàskodàs, bàr a sok rendőr és karhatalmista kicsit kiakasztott. Minden folyamatos kontroll alatt van. És még egy dolog: a katonaruhàt viselő kisfiúk és kislànyok totàl kiakasztottak! Mint megtudtam katonai iskolàba jàrnak, a szàmukra kijelölt életút egyértelmű és mélységesen elszomorító.

Este ismét a Centre O-ba mentünk, ahol Mansanas adott akusztikus ambient koncertet 21.00 óràtól. Lassú tempó, szellős dallamok, ciripelés és kopogàs. A 60 perces koncert végére a teljes közöngés àlomba szenderült, és hosszú percek teltek el a sötétben, mire szép lassan mindenki észhez tért. Nagyon érdekes volt, hogy az emberek ébredés utàn suttogva tàvoztak.

És következett a bónusz: autós vàrosnézés Koljàval! Elmondàsa szerint a forgalom kedd este elenyésző, ehhez képest nagyon durva akciók zajlottak. Egyrészt brutàl gyorsan vezet mindenki, irànyjelzőt pedig senki sem hasznàl. Vannak, akik simàn àtmennek a piroson, türelmetlenkednek, dudàlnak. Fogalmunk sem volt, hogy merre jàrunk, csak annyit tudtunk meg Koljàtól, hogy a harmadik körgyűrűn haladunk, és làttuk Gagarin óriàsi kőszobràt. Megnéztük az Àllami Egyetem épületét (a főépület felső 50 szàzaléka ködbe veszett!), és egy hídról letekintettünk a vàrosra. Aztàn újabb autózàs és iràny a Győzelem parkja, amely akkorra területen terül el, mint fél Lajosmizse. Hatalmas bronzszobrok, katonàk, munkàsok, forradalmàrok. Befejezésül pedig egy büfénél talàltuk magunkat, ahol kroska kartoskàt vàsàroltunk a fagyos szélben. Ez nem màs, mint hajàban főttt krumpli, szétbontva, megszórva sajttal, és egyéb fantasztikus feltétekkel, pld. hallal és brindzàval, és az elengedhettlen kaporral. Nagy köszönet Koljànak a felejthetelen élményekért!