2014. augusztus elején rendezték meg a németországi Taucha városában a 8. Nemzetközi Dorombfesztivált és Konferenciát, amire egy 25 fős jakutföldi küldöttség érkezett. A delegációban voltak politikai vezetők, kulturális intézmények vezetői, kiváló gyermek dorombkórus, világhírű szóló játékosok, dorombkészítő mesterek. Gondoskodtak arról, hogy hazájukat ebben a számukra kiemelten fontos témában a legszínvonalasabb és legváltozatosabb összetételű társaság képviselje. Ez a delegáció látogatott Kecskemétre augusztus 11-én, hogy meglátogassák édesapámat, Szilágyi Zoltán dorombkészítő mestert. Tauchában nagyon sűrű volt a program és mivel annak szervezésében is részt vettem, nem volt idő arra, hogy szibériai partnereimmel komolyabban beszéljünk a november 30-i jakutszki utazás körülményeiről. 

Szerencsére pár nappal később Kecskeméten már több lehetőségünk volt megismerkedni, beszélgetni. A kommunikációban végig Elena Shishigina segített és segít, aki tökéletesen beszél angolul, oroszul és jakút nyelven (valamint emellett még néhány másik világnyelvet is igen tűrhető szinten bír). Látogatásuk csúcspontja az volt, amikor szüleim kertjében fáklyák között a világ legjobb dorombjátékosai egy teljesen exkluzív műsort adtak családunk tagjainak. Szürreális volt hallgatni és látni a színes népviseletbe öltözött jakútokat, amint kecskeméti kertváros diszkrét éjszakai nyugalmába szó szerint belenyerítenek. (Volt egy kis srác, aki biuztosan megnyerhetett valamilyen lóhangutánzó versenyt. Pont úgy nyomta, mint egy ló, csak sokkal hangosabban.) A műsort egy Stica fellépéssel háláltuk meg. A tizedik perctől kezdve táncolt az egész delegáció. Különös élmény volt.

Másnap Nikolay Shishigin, a jakutszki Dorombmúzeum vezetője egy nagy tál somlói galuskától félig bódult állapotban megerősítette, hogy kell a zenekar, de vannak kikötései: Nagyon sok koncertet kell adnunk, tanítsunk táncokat és változtassuk meg a zenekar nevét Madjayar-ra. A Stica náluk semmit nem jelent (itt se sokat) és még rosszul is hangzik. A Madjayar pedig egy olyan északi lovas nomádra utal, aki annyi időt tölt a lovon, hogy amikor leszáll, akkor is O-lába van, de büszkén, emelt fővel jár és mindenkit irigységgel tölt el. (Elég tömör nyelv ez a jakút, nemde?) Emellett természetesen a magyar-ra is rímel. Így született meg a Madjayar és kezdett egészen konkréttá válni a szibériai turné.