Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy akármilyen messze vet is a sors, annyi dolgot fogok magammal vinni, amit a repülőre fel lehet vinni kézipoggyászként. Nem azért játszok az egyik legkisebb hangszeren, hogy hatalmas táskákat kelljen cipelnem. Így ami nem fér bele egy kicsi gurulós bőröndbe, arra nincs is igazán szükség, még akkor sem, ha az ember télen utazik a Hold túloldalára és a kilövőállás az Antarktiszon van. Elképzelésemet, amihez kb. 5 évig tartani tudtam magam most úgy fest, hogy fel kell adni. Na nem azért, mert sok szép csinos ruhát kell magammal vinnem, hanem inkább amiatt, mert egy olyan helyre utazunk, ahol az ajándékozásnak mélyen gyökerező hagyományai vannak és a mai napig elengedhetetlen akkor, ha az ember vendégségbe megy. Így természetesen az egy egységnyi saját cucc mellé jön néhány rúd szalámi, egy-két üveg tokaji, Kecskemét-címeres porcelán tányér, birka nyakára pici kolomp, azaz pergő, magyaros-kecskemétes-dorombos pólók (ezek mind hangsúlyozott igényként merültek fel), ezen kívül képeslapok, hűtőmágnesek és egyéb mütymürüttyök.

Ezen kívül azért sem szokásos módon kell most pakolni, mert sok fellépés lesz és normálisan is kellene kinézni ezeken a fellépéseken, azaz néhány valamire való inget is magunkkal kell vinni. Mivel a szokásostól eltérő a zenekari felállás, olyan hangszereket is megszólaltatunk, amiket általában nem viszünk magunkkal, fel kell arra készülni, hogy a kinti hangmérnöknek lövése sincs, mi az a citera, vagy a moldvai kaval miért susmorog olyan szellősen. Ezért vinni kell mikrofonokat is. Mivel dorombot is oktatok Moszkvában, viszek ehhez való 20-25 dorombot, mert csak jobb jó minőségű, összehangol hangszerekkel tanítani, mint teljesen véletlenszerűen összeverbuválódó dorombfelhozatallal. Ha eddig nem lett volna elegendő vas, porcelán és hús a táskában, a biztonság kedvéért még kb 50 darab különleges dorombot is ki kell vinnem valakinek, aki ezt megrendelte. Azért, hogy az egész útnak valami maradandó nyoma is legyen, valamint ezt a blogot is tudjuk vezetni, viszek egy fényképezőgépet, egy nehezebb objektívvel és egy könnyű ipadet, nehéz töltővel. Eddig ugye még anyaszült meztelen vagyok és csak a fellépésekre van valami ing rajtam, alul pedig semmi.

Szóval nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a világ leghidegebb lakott területére utazunk, csak fel kéne venni valami melegebb göncöt. Ma be is vásároltam: sapka, kabát, polár pulcsi, még bankrabló sapkát is vettem. Fázni talán nem fogok, de ha rám rohad ez a sok ruha, akkor nagyon morcos leszek. Ne legyen -30 C-nál melegebb! Pólók, nadrágok, bakancs, meleg zokni, pulcsi, kesztyű, gyógyszerek... szépen meg fog telni a bőrönd és fel kell, hogy adjam a jól bevált pakolási módszereimet. Sajnos.