Ma kora reggel arra ébredtem, hogy Béla felrúgta a földön felejtett teàscsészét. Fogalmam sincs, hogy miért ment a konyhàba, mert tovàbbi óràkra visszaaludtunk, mígnem Àron lejött a harmadik emeleti privàt lakosztàlyàból és felkeltett bennünket. Gyorsan összekaptuk magunkat és àtugrottunk a Magyar Intézettel szemben talàlható Moszkvai Zeneakadémia menzàjàra.

Àron jàrt màr ott koràbban, és jó emlékeket őriz róla. Fél tizenkettő lévén rögtön le is bonyolítottunk egy reggelit és egy ebédet egyben. Àron krumplipürét, mi Bélàval kàposztàs húst ettünk kàposztasalàtàval, és természetesen sok kaporral. Milyen meglepő, hogy a kàposztàs ételhez fogyasztott buci is kàposztàval volt töltve :)

Aztàn toltunk még almàs és túrós péksütiket, és ünnepélyesen megittuk a turné első coca colàjàt! Rendesen ottragadtunk a helyen, marha jót dumàltunk, és figyeltük a forgatagot. Làttunk egy négy fős lànycsapatot, akik Èszak-Koreàból érkeztek Moszkvàba tanulni! Egyforma frizuràk, nagyon szerény öltözet, és mindannyiójuk felsőjén Kim Ir Szen kitűző. Nagyon érdekes volt! A moszkvai lànyok ruhàzata màr nem volt ennyire visszafogott, az észak-koreai különítmény azonban nagyobb döbbenetet okozott.

Kaja utàn újra turistàskodni indultunk, a belvàrosnak egy olyan szegletébe, ahol eddig még nem jàrtunk. Megnéztük a Feltàmadàs templomàt, amit anno Sztàlin lebontatott. Később rekonstruáltàk, és egy az egyben újraépítették. Ez még nem hangzik önmagàban nagy cuccnak, de làtva az épület méreteit és a belső tér elképesztő kialakítàsàt és díszítését, teljesen megdöbbentünk. Volt még egy vicces sztori, a templomba nem akartak beengedni, mert nem volt tok a fényképezőnkhöz, ezért a szomszédos turista butikban megpróbàltunk szatyrot szerezni. Hàt nejlonzacskó nem volt, ezért vettünk egy csinos papírtasakot (kb. valami kiskutyàsat, amiben kisikolàsok kapnak szülinapi ajàndékot, amikor a lusta rokonoknak nincs kedvük csomagolni), és abba pakoltuk bele a gépeket. Így màr àtjutottunk a biztonsàgi szolgàlaton és megnéztük a templomot. A szatyrot a làtogatàs utàn Àron visszaadta a boltosnak, aki alig akarta visszavenni, mondvàn, hogy ezt kifizettük, a miénk.

Nagyon gyorsan telt az idő, ezért visszatértünk a szàllàsra, hogy ràkészüljünk az esti debütàló Madjayar koncertre! Hamar el is kezdődtek a kihívàsok. A dobbőrök ugyanis rettenetesen kiszàradtak a szobànkban, és eleinte hiàba vizeztük őket, csak nem akartak felfeszülni a testre. Aztàn csak összehoztuk a dolgot, hàla Béla szakértelmének! A hegedű és a citera is rendesen elhangolódott, pedig azokat màr előző nap kibontottuk és bejàtszottuk. Végül csak összeàllt minden, és tartottunk egy rövid próbàt a szobàban. Playlist-et megírtuk, mikrofonokat, hangszereket és fellépőruhàkat becsomagoltuk, készen àlltunk a Madjayar turné beélesítésére.

Fél 5 körül megérkezett Kolja és elszàllított minket a helyszínre, a DOM klubba. A helyen alapvetően vilàgzenei programokat rendeznek, a hangulata minket a kecskeméti Kamaraszínhàzra emlékeztetett. Klassz kis színpad szőnyeggel borítva, a nézőtér székekkel berendezve, körben galéria asztalokkal, és egy bàrpult. A hangosítàs nagyon jó volt, a hangmérnök pedig abszolút segítőkész. Jó hosszú hangpróbàt tarthattunk, volt időnk mindent beàllítani, nagyon dinamikus hangzàst hoztunk össze. Egy dologgal volt csak bajunk később, hogy az énekmikrofonokat nem adta vissza a monitorokban a hangmérnök, és ez okozott némi paràt (nàlam legalàbbis mindenképpen).

A soundcheck utàn elmentünk vacsoràzni, szokàs szerint egy Tepemok-ba, ahol mindenféle palacsinta kapható. Én rögtön be is vàgtam egy sonkàsat és egy füstölt lazacosat, de a többiek is kettőt-kettőt ettek, és nyomtunk hozzà nyírfalevet. Utàna beugrottunk még egy kàvézóba, ami fantasztikus faragott fabútorokkal volt berendezve, a pultban pedig csodaszép kebyerek sorakoztak. Meg kalàcsok, sütik, salàtàk. Itt desszertet fogyasztottunk, pekàn diós tortàt, kàvét és forró csokit. A vacsora olyan elégedetséggel töltött el bennünket, hogy hihetetlen! Lelkesedésünkben agyon dícsértük a helyet és még borravalót is adtunk a pincér csókànak.

Mire visszaértünk a DOM klubba, a program màr javàban ment, az első két fellépő villàm-koncertjéről sajnos le is maradtunk. Kolja és Maxim fellépését azonban màr elcsíptük. Az ő doromb-duójuk nagyon màgikus volt. A tematikus este egyébként teljes egészében a doromb köré épült, így a közönség célirànyosan érkezett. Nagyon kedves, nagyon érdelkődő emberek jöttek össze, akik figyelmesen hanllgattàk a koncerteket. koljàék utàn Olga Prass lépett fel Natasàval. Ők a doromb mellett sàmàndobot, tibeti hangtàlakat, esőcsinàló botot és pengetősöket is hasznàltak. Natasa elképesztő torokéneklést produkàlt, a zàró szàm pedig brutàlis volt.

Utànuk mi következtünk, így rövid technikai szünet utàn színpadra àllt a Madjayar. A teljes koncertműsorunkat eljàtszottuk, és elég komolyat zúztunk. Ilyen méretű dobot egyik fellépő sem hasznàlt az este folyamàn, de nemcsak ez különböztetett meg minket a többiektől. A hàrom hangszerrel - doromb, hegedű és tapan - durva hangerőt és energiàt produkàltunk. A műsorban aztàn előkerült a kaval és a citera is, az egyik szàmban pedig sikeresen megénekeltettük a közönséget. Nagyon lelkesen énekelt az egész terem, többen pedig izzadtra tàncoltàk magukat! A technika tartogatott azért néhàny meglepetést, plusz Bélànak a Szerbàban elszakadt az E húrja, de ezeket leszàmítva remekül sikerült a fellépésünk.

A koncertet követőn elpörögtünk még a helyi fejekkel, és megismerkedtünk a Magyar Intézetből Anitàval és Andràssal, de elkísérte őket Olga és Ivàn is. (Olga hétfőn segített és tolmàcsolt nekünk, Ivànnal pedig többször talàlkoztunk az intézet portàjàn.) Teljesen lenyűgözte őket a koncertünk és rögtön tovàbbi tervek szövögetésébe kezdtünk. Andràs haza is szàllított minket, a késő esti autózàs Moszkvàban ismét csodàlatos volt.

Szóval túl vagyunk hàrom kemény napon, és a hivatalos programunk ezzel le is zàrult. Nagyon érdekes élmény volt, rengeteg impulzus ért bennünket, és mindhàrom esemény kifogàstalan volt: a hétfői workshop és a keddi koncert a Centre O-ban, és a mai fellépés a DOM-ban. Hatalmas köszönet a szervezőknek!

Holnap van még egy fél napunk, hogy még egy kicsit szívjuk a moszkvai levegőt, délutàn 3-ra azonban jön értünk a kisbusz és iràny a reptér! Holnap este ugyanis kezdődik a turné màsodik szakasza (a Leg 2), indulunk a fagyos vilàgvégi Szibériàba!

Davaj paka!