Dorombos utazós kalandok

A sztyeppei Dubaj

Asztana, a fűtengerre nőtt szürrealitás

2016. október 26. - Szilagyi Aron

astana.jpg
Dorombos kalandjaink a Zoorddal újabb különleges helyre repítettek minket: Asztanába, Kazahsztán fővárosába. Egy szürreális ország szürreális fővárosa. A belső-ázsiai ország neve általában keveset mond az embereknek, pedig Nyugat-Európánál nagyobb. Hatalmas, végtelen síkság, ahol a látogató távolba révedő tekintetét nemigen zavarja meg semmilyen 10 centisnél nagyobb növény. Persze, ha pont akkor jár arra, amikor elviselhető az időjárás a távolba révedéshez és nem éppen 40 fok meleg van, vagy 45 fok hideg van.

Kazahsztán 25 éve nyerte el függetlenségét a Szovjetuniótól, azóta is nehezen akaródzik lejönni erről a diktatúra-jellegű berendezkedésről, annak ellenére, hogy elnöki köztársaságnak hívják hivatalosan. (Nazarbayev 25 éve az elnök, akinek véletlenül pont a szülinapján adták át a full márvány-arany-kristály operaházat, de erről később.) A 10 centis fűtenger alatt, a föld mélyén egy olajból és gázból álló tenger van. Ennek eredményeképpen a kazah gazdaság az elmúlt 20 éveben 2000%-kal növekedett. (Tegyük hozzá, volt honnan indulni.) Ennek a hihetetlen fellendülésnek az eredményét jórészben arra fordította Nazarbayev, hogy felépített egy új fővárost, Asztanát.

A régi fővárostól, Almatitól többszáz kilométerre északra rábökött a térképen egy kétszázezres városra a puszta közepén, Akmolára, és eldöntötte hogy az ott jó lesz. Első körben rögtön át is nevezte Asztanára, mivel az eredeti név azt jelenti, hogy “Fehér sír”, ami nem egy túl szerencsés névválasztás egy zsír új fővárosnak.Az építkezések a 2000-es években kezdődtek és a mai napig tartanak. A puszta közepén álló város tele van sztárépítészek által megálmodott futurisztikus felhőkarcolóval, szállodával, irodaházzal, de még a közintézmények és a bevásárló központok is extravagáns architektúrával bírnak. Nem hiába nevezik a sztyeppe Dubajának. Az építészek keze nem volt megkötve: korlátlan pénz és tér állt/áll rendelkezésre az építkezéshez.

14800957_1147104958705798_840188563_n.jpg

Elképesztő sétálni egy olyan városban, ahol minden új. Az utolsó közlekedési lámpát tartó oszlop is olyan, mintha most csomagolták volna ki a zsugorfóliából. Az úton a festés, a szegélykő, az épületeken a kilincs is olyan, mintha valami termékkatalógust lapozgatnál. Még az aluljáró falai sincsenek összefújva. (Egy helyen láttam egy pici kis graffiti-kezdeményt, gondolom a a max. 12 éves elkövetővel azóta már a fűszálakat számoltatják -mint önkéntes botanikai felmérés- a puszta közepén, valahol a kirgiz határ mellett.)

14681850_1150256371723990_2216305386897152407_n.jpg

 

astana-mecset.jpg

Az ország egyébként muzulmán, de ennek nem sok jelét láttuk, azon kívül, hogy egy-két ultra-fancy mecsetet felhúztak. A kazah nyelv nagyon szép, türk eredetű, hangzásában hasonlít a jakuthoz (ezzel sokat segítettem, tudom).

 14804965_1147105782039049_1330024854_n.jpg

Egy kedves ismerősünk meghívására utaztunk Kazahsztánba, ahol egy fogadáson zenéltünk, valamint előadást tartottunk a Zeneakadémián. A fellépések mellett utunk másik fő célja az volt, hogy megtegyük az előkészületeit egy nagyobb, több országon átívelő, utazós zenei projektnek. Nem utoljára voltunk Kazahsztánban, legközelebb irány a vidék és a végeláthatatlan sztyeppék.

http://zoord.net

 

A bejegyzés trackback címe:

https://doromb.blog.hu/api/trackback/id/tr567013871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.