Dorombos utazós kalandok

Nomád agyműtét a kirgiz hegyek között

2018. szeptember 05. - Szilagyi Aron

gptempdownload_6.jpg

Az európai agyvelő szisztematikus áthuzalozása zajlik egy kirgiz völgyben többezer ember és vezető politikusok tudtával és aktív közreműködésével.

/Egy japán szervezésen keresztül koncertezünk éppen Kirgizisztánban, ha lemaradtál volna az előző bejegyzésekről. Később lesz még hozzá több kép is./

A Kircsin-völgy Kirgizisztán legnagyobb tavától, az Iszik-köl tótól 20 km-re északra, négyezres hegyek ölelésében fekszik. Nos ezt nem tudtuk előre, mivel a térképen nem találtuk meg, és a szervezők nem mondtak semmilyen információt a rendezvényről előzetesen. Annyit tudtunk, hogy a Kirchin-valleyben lesz egy rövid kis koncertünk. Arra számítottunk, hogy a nagy megnyitó program mellett a vidéki kultúrházakba is kiszerveznek egy-két érdekesebb, könnyen mozgatható külföldi fellépőt. Izgatottan vártuk a fellépést, hiszen a jakutföldi falusi művelődési központokban tartott fellépéseink maradandó emlékek lettek 3 évvel ezelőttről. Felkészültünk a recsegő, vagy nem létező hangtechnikára, a kötelezően elfogyasztandó welcome drinkre, és a visszautasításunk kulturált megfogalmazására, valamint a többóras csúszásra. Éreztük, hogy jó lesz, az ilyen pici falusi koncertek mindig különleges hangulatúak.

A marsrutkánk (a kisbusz helyi neve) sofőrje igen durván tolta neki a koncerthelyszín felé: dupla záróvonalon szembeforgalommal előzés beláthatatlan kanyarban egy dombon felfelé. Ilyen és ehhez hasonló akciókkal biztosította, hogy a kedves utasok véletlenül se tudjanak aludni, beszélgetni, merengeni az élet dolgain, semmi ne vonja el a figyelmet a helyi földutak varázslatos látványáról és a hasonlóan megkapó kirgíz turbofolkról, ami a rádióból ordított. 

Ahogy az út egyre keskenyedett és lett meredekebb, úgy nőtt az autósűrűség is, valamint a mellettünk elviharzó kékvillógós autók száma is. Kezdett gyanús lenni a dolog: mi van, ha ez mégsem egy kis falusi kultúr ácsolt színpadán lévő fellépés lesz, ahol a helyi tanácselnök és Vologya bácsi családjával udvariasan meghallgatja a zenés előadást. Már egy órája zötykölődünk tömött sorokban, hegynek felfelé, amikor baloldalon kinyílt a táj: egy hatalmas völgy végében feltűnt egy jurtaváros, számtalan parkoló autó, a mezőn átvágtató lovak, vizet locsoló GAZ lajtoskocsik, mézet áruló emberek. Az elképzelésünk a kis falusi művházkoncertről egy pillanat alatt szertefoszlott. 

Egy hatalmas színpadszerű oltár, vagy krályi trón, esetleg áldozati helyszín mögé vezettek. A helyszín egyaránt alkalmas lehetett volna nyilvános kivégzésekre, rockoperára, koronázásra, tömeges misére, vagy mint ezesetben történelmi csaták, lovaszínházi bemutatók és koncertek megrendezésére. A színpaddal szemben (az egyszerűség kedvéért színpadnak hívom) egy hatalmas lovaspálya, azon túl pedig a nézőtér. A nézőtér közepén pedig a törzsfőnöki sátor. A törzsfőnöki sátorban pedig mitadisten,  a helyi hatalmasságokkal együtt ott ült Orbán Viktor és a magyar külügyminiszter is. Erre a szürreáliára azért nehéz ép elmével felkészülni: jurták, tevetrágya, sasröptető nomádok, lovasíjászok, rotyogó birkakoponyák, szőnyegen heverésző kazah nénik és kucsmás hegyi pásztorok között begördülő nagy audikból kiszálló ungarische delegáció. (Személyesen nem találkoztunk.)

A magyar lovasíjászok -egyébként igen jó- programját követően mi is letoltuk röpke performanszunkat. Az egész esemény egy fantasztikus, hatalmas törzsi nomád gyűlés a hegyek között. Családok, közösségek jönnek össze Belső-Ázsia távoli pontjairól, hogy találkozzanak, zenéljenek, sportoljanak együtt. Minden család hozza a saját jurtáját, amik egészen változatos belső kialakításúak lehetnek. Jártunk négyszobás óriásjurtában és pici, szegényes vityillóban is. A jurták mellett a földbe vájt gödörre teszik rá a hatalmas öntvény üstöt, amiben egész nap rotyog a birka. Vagy a ló. Esetleg a kecske. Minden jurtában hatalmas terített "asztal" volt, rogyásig pakolva a házigazda anyagi lehetőségeihez és társadalmi megbecsültségéhez mérten. 

A jurták között a helyi fiatalok lovagoltak el. Kb. annyira arcoskodtak a lovakkal, mint felénk a motorokkal: gyorsulási verseny, csajozás, kapartatás. Az látszik, hogy a lóval nagyon össze vannak nőve. Valaki a tevéjével  Néhányan a sasukkal, de voltak olyanok is, akik jakkal jöttek. 

Nem volt tömeg, pedig sokezer ember volt jelen, de hatalmas területen. Olyan arcok, ruhák, jelenetek váltották egymást, hogy európai agyvelővel nehéz processzálni az élménydózist. Részévé kell válni, hogy ne érezd úgy, hogy egy konstans agyműtéten veszel részt, amiben olyan képeket és élményeket ültetnek a koponyád alá, amik sehogy nem kapcsolódnak a valósághoz. Sámánok dobolnak, miközben tíz méterre arrébb üzbég popra táncol három udmurt öregasszony és balról bevágtat a jelenetbe a egy amerikai túristát bérlovagoltató 8 éves kirgíz kiskölök. Íjászok alkudnak farkasbundára, azeriek próbálgatják a frissen vásárolt kardot, ujghur gyerekek tevegelnek, miközbem te csak nézel, hogy MI VAAAAN?

A por, a tikkasztó napsütés, a nyelvek kavalkádja, a vegetáriánusként benyelt birkamorzsa szépen megtöltötte az agyvelőt. A retinámnak izomláza lett, a neuronok elfáradtak. Ennyit tud a rendszer. Gondolom, aki egy hétig van itt, az a negyedik nap után aklimatizálódik, vagy nem.

Mindenesetre nekünk ma este fellépésünk lesz, így visszaszálltunk a nyugalom szürke kegyelmi állapotába, hogy kellően tudjunk fókuszálni a feladatra.

A bejegyzés trackback címe:

https://doromb.blog.hu/api/trackback/id/tr9714223345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.