(A fenykepezonk elpusztult Vilyuyskban, igy most nem nagyon tudunk kepet posztolni.)

Mar a szervezes soran vilagos volt,hogy ez a turne nagyon kulonleges es extrem lesz, de arra nem is gondoltam, hogy kuldetesse valtozik es komoly felelosseget tesz a nyakunkba. Kiderult, hogy a Vilyuisk regioba szinte egyaltalan nem jarnak kulturat kozvetito "delegaciok", plane nem kulfoldi orszagbol. A helyiek elmondasa szerint mi vagyunk az elso kulfoldi zenekar aki fellepett a kulturhaz szinpadan. Az embereket teljesen lazba hozta es meghatotta az erkezesunk, es meg nagyobb tiszteletet valtott ki beloluk, hogy ilyen brutalis idojarasi korulmenyek kozott is vallaltuk az utazast es a fellepest. Minden tulzas nelkul allithatom, hogy bearanyoztuk a napjukat, bar a koncert utan tobben azt mondtak, hogy ez volt eletuk egyik legnagyobb elmenye es soha nem felejtik el. Tobben azt szerettek volna, hogy telepedjunk le Vilyuisk-ban. 

A varosban es kornyeken kb. 35.000-en laknak, es nagyon kemeny kihivasokkal,kell szembenezniuk. A vezetekes viz kiepeitese gyakorlatilag lehetetlen a permafrost miatt, ezert az epuleteken belul elhelyezett tartajokban taroljak a vizet. Szivattyu emeli at onnan a megfelelo helysegbe, de a melegviz ellatas igy is akadozi. En peldaul hideg vizben zuhanyoztam a hostel-ben, mikozben kint minusz 50 C korul mozgott a homerseklet. Volt a dologban egyfajta extremitas, de ebbena hidegben a "hideg" viz nem is tunt olyan veszesnek. A torolkozes sem volt egyszeru, mert a oe ob onton suvitett be a jeges levego. A mi szallasunkon volt angol wc es mukodott is, de ez sem altalanos. A legtobb lakas, beleertve a koncertunk helyszineul szolgalo kulturhazat is, csak kinti klotyoval rendelkezik. De ehhez is gyorsan hozza lehet szokni, illetve nincs mas valasztas. De nagyon nehezkes a kozlekedes, es a mai napig el az a tradicio, hogy ha bemegy egy hazba, azonnal etetni es itatni kezdenek. Ez a tukmalas a tulelest segiti.

Egy 10 perces seta is teljesen kiveszi az energiat, mert a hideg tenyleg nagyon nehezen allhato. A helyi templomban felmentunk a toronyba, es a papnak 3 perc utan fagyni kezdett az orra! De a meghivonk lanyanak, Lenanak is megfagyott az arca egy ponton,pedig ok idevalosiak! Kokemeny. A szerdat foleg hivatalos latogatasokkal toltottuk. Jartunk a varoshazan, harom helyi dorombkeszito mesternel, es ahogy fent emlitettem, a templomban. Kozben volt reggeli es ebed, es koztes etkezesek. Delutan kulon program volt a Vilyusik-i Dorombmuzeumban, ami egy nagyon erdekes faepulet, a bejarat elott oriasi, betonbol kiontott dorombbal. Odabenn volt egy gigantikus kalyha, de igy is eleg cudar volt benn az ido. Itt a muzeumban helyi fiatalok adtak elo dalokat es termeszetesen doromboztak, illetve sor kerult egy Mansanas koncertre is. Felhomalyban, pattogo tuz mellett, korben a sok erdeklodovel, nagyon meghitt hangulat alakult ki. A technikai feltetelekkel is meg kellett kudeni, a pa egy sima, otthoni hi-fi volt, egy "jatekmikrofonnal", a hangzas megis jo volt es minden mukodott. Utana beszelgetes alakult ki, es Aron is dorombozott. Ajandekozas, alagyi, kumisz.... Minden megvolt szepen sorjaban.

Este a kulturhazban koncerteztunk. Egy az egyben ugyanaz az epulet volt, mint Khampa-ban, nemcsak a nagy terme,hanem a teljes elrendezese es kialakitasa is ugyanaz volt. A wcben technikai gondok adodtak, nem volt ugyanis folyoviz. Ebbol adodoan az egesz eloadotermet tomeny hugyszag jarta at, ami a szinpadon kulonosen eros volt. Annyira, hogy nem lehetett hozzaszokni. A kozonseg azonban mindenert karpotolt, tancoltak, enekeltek, visitottak. Az est azonban nemcsak rolunk szolt, voltak helyi fellepok is. Enekesek, parok, lattok peldaul a helyi Korda Gyurit es Balazs Klarit is :) nagyon durva elmeny volt, ekkor mar azt gondoltuk, hogy vagy halucinalunk, vagy egy nagyon bizarr filmbe emeltek at bennunket a tajgat latogato ufok. Semmikepp sem akarom kifigurazni a helyi esemenyeket, mert teljesen ertem, hogy mi hogyan es miert tortent. Az emberek pedig rendkivul kedvesek voltak! A koncert utan miniszteri UAZ-zal indultunk egy szomszedos kis faluba (Cheneke), ahol egy vacsorat kaptunk es eljatszottunk egy szamot. Az itt tortenteket mar vegkepp nem tudtuk felfogni. Bo egy orat varattuk a Jakutszk-ba tarto jaratot, aztan csak megindultunk. A sofor orult modnon hajtott, tobbszor azt hittuk, hogy szetszakad alattunk a kasztni. De a samanok es a doromb szelleme velunk volt, igy szerencsesen letoltuk a 600 km-es tavot.